<body bgcolor="#000000" text="#008080" background="2006-0926-01.png">
<p>Üdvözöllek vándor, ez a weblap 1 diabloval foglalkozó weboldal</p>
<p>A játék alapból hét kasztnyi lény harca a gonosz ellen</p>
<p><a href="amazon.htm">Amazon</a></p>
<p><a href="barbar.htm">Barbár</a></p>
<p><a href="druida.htm">Druida</a></p>
<p><a href="lovag.htm">Lovag</a></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>A játék alap története:</p>
<p> </p>
<p>Kezdettől fogva dúl a harc a dicső Mennyek és az égő Pokol, a Fény és a
Sötét, a Rend és a Káosz erői között. A győztesé az uralom minden teremtett lény
felett. E küzdelem végig söpört már mindkét fél birodalmán a Kristály ívtől,
mely magasan a Mennyek szívében található, egészen a Pokol legmélyén lévő Pokoli
kohóig, mégis, egyik fél sem tudott tartósan a másik fölé kerekedni, az egész
konfliktus végtelennek és hiábavalónak tűnt. Ám egy napon a külső világok
háborúzó urai felismerték, hogy sikerük kulcsa talán a halandók világa lehet, a
mi világunk, Menedékfölde! Egyedül a halandó emberek választhatnak a Fény és a
Sötétség között szabad akaratukból, ezért csak mi dönthetjük el a nagy harc
végkimenetelét, legalábbis így hitték akkor. Én ma már másképp gondolom, nem
csak mi választhatunk, nem csak rajtunk múlik minden, sőt… <br>
<br>
Az első árulkodó jel Inarius. Inarius harcos angyal volt, egy Seraphim, ám a
Sötétség mégis képes volt megrontani. Inarius büszke volt szépségére és hangosan
kérkedett tisztaságával és értékével. Józan gondolatait annyira elhomályosította
gőgje, hogy azt képzelte, ő angyal és démon fölött áll, így hát elhagyta a dicső
Mennyek birodalmát, hogy megalapítsa saját domíniumát. Hatalmas katedrálist
épített tükrökből és kristályokból és rengeteg követőt szerzett megnyerő
külsejével és gazdagságával. Mikor elég nagy volt már a serege, úgy döntött
megmutatja erejét. Inarius megtámadta és lerombolta Mephisto egyik templomát,
lemészárolva az ott talált sötét szerzeteseket. A Pokol erői eddig nem vették
komolyan Inariust, de ezt már nem tűrhették. Állítólag maga Mephisto ment el
Inarius katedrálisához, hogy földig rombolja azt és környékét. A Gyűlölet Ura
foglyul ejtette a büszke arkangyalt és követőit. Inariust félelmetes láncokkal
kötötte meg és lassan kitépte szárnyait, majd hatalmas kampókkal kinyújtotta
valaha csodálatos bőrét, teljesen eltorzítva egykori alakját. <br>
<br>
Inariust azóta egy tükrökkel kirakott kamrában tartják bezárva, szemhéját
kitépték, így örökké eltorzult képmását kénytelen nézni. Követői egy részét
Mephisto odaajándékozta Diablonak és Baalnak, míg a többieket a nyomorék
angyalhoz tette hasonlatossá. Köztük volt Inarius egyik kovácsa Hephasto is. A
második Izual a sorban. Izual kezdetben Tyrael Arkangyal hős hadnagya volt, a
Seraphim harcosok közt talán a legnagyobb. Ő birtokolta a híres angyali
Azurewrath rúnakardot. Nem sokkal a démoni penge, Shadowfang elkészülte előtt
Izual ádáz támadást indított a Pokoli kohó ellen, hogy elpusztítsa mind a
fegyvert, mind viselőjét, de a Káosz erői legyűrték őt és a Sötétség úrrá lett
rajta. Tyrael és társai úgy tartották, hogy ezután vált árulóvá és szolgáltatta
ki a dicső Mennyek legféltettebb titkait a Pokol urainak. Ezért büntetésül
démoni testbe kényszeríttették, hogy abban bolyongjon örökkön örökké a bukott
angyal, akiben sem a Pokol, sem a Menny nem bízott többé. <br>
<br>
Ha tudták volna akkor, amit most, bizonyára nem ússza meg ennyivel. Izual
ugyanis kezdettől fogva áruló volt, ő vette rá Tyraelt, hogy alkalom adtán a
Lélekköveket használja a Három Legfőbb Gonosz ellen, majd miután ez sikerült a
Pokoli kohó elleni támadást használva álcaként átszökött a Pokol erőihez, hogy
elmondhassa nekik, hogyan használhatják a Lélekköveket a saját céljaikra, hogyan
lehetnek erősebbek általuk, és hogyan ronthatják meg végül majd a Világkövet.
<br>
Ezután Izual segítségével a Három Legfőbb Gonosz megrendezte saját elkergetését
a pokolból, ez volt a Sötét Száműzetés.</p>
<p>Azmodan és Belial vezetésével a Kisebb Gonoszok – kik név szerint Duriel a
Fájdalom Ura, Andariel a Gyötrelem Úrnője, Belial a Hazugságok Ura és Azmodan a
Bűn Ura – elűzték a testetlen Mephistot, Baalt és Diablot a halandók világába,
ide Menedékföldére. <br>
<br>
A harmadik, aki választott pedig nem halandó volt, maga Tyrael Arkangyal. Tyrael
a Mennyek akarata ellenére avatkozott be a halandók sorsába. Talán kételkedett,
hogy meg tudjuk védeni magunkat, talán nagyobb veszélyt látott, mint a többi
angyal, talán Izual hatására cselekedett, nem tudom, de nem is igazán lényeges.</p>
<p> </p>
<p>Tyrael 260 évvel ezelőtt egy titokzatos rendet szervezett nagyhatalmú,
halandó mágusokból, ez volt a Horadrim, küldetésük a Hármak bebörtönzése a
Tyraeltől kapott Lélekkövekbe. <br>
<br>
Elsőként Mephistot kapták el és zárták be a Lélekkőbe, majd a Zakarum rendre
bízták az őrzését, Travincal városában. A következő Baal volt, akit Nor Tiraj
feljegyzései alapján 58 nappal küldetésük megkezdése után találták meg Lut
Gholeinben, ahová Baal a Scos-völgy helyett menekült. A Horadrim csapatot a nagy
Tal Rasha vezette. Az ő parancsára megvárták, míg Baal elhagyja a várost, és
ekkor csaptak le rá a sivatagban. Óriási csata zajlott a démon és a mágusok
között, sokan odavesztek, ám végül térdre kényszeríttették Baalt, aki utolsó
erőtartalékait összeszedve Tal Rashara támadt. Tal Rasha azonban túlélte a
támadást, a bolondok azt hitték, hogy Baal, egyike a Legfőbb Gonoszoknak
elhibázta és helyette a Lélekkövet találta el, mely darabokra tört. Csakhogy
Baal éppen ezt akarta, de ezt akkor még senki sem sejtette.</p>
<p> </p>
<p><br>
Tal Rasha tudta, hogy a Lélekkő legnagyobb szilánkja sem elég erős ahhoz, hogy
Baalt fogva tarthassa, mégis felvette a legnagyobb darabot, odalépett Baalhoz és
elvágta a torkát, a sebhez szorítva a követ, pont mint Mephisto esetében. A
Lélekkő beszívta Baal eszenciáját, de látszott, hogy nem sokáig bírja kordában
tartani iszonyú tartalmát, ekkor jelent meg Tyrael. Elvezette őket egy titkos
barlangrendszerhez, melyben hét ősi sírbolt volt. Az utolsóba beléptek és annak
legmélyén egy hatalmas, mágikus börtönt készítettek valaki számára, az idők
végezetéig. Mikor elkészültek Tyrael fogta Baal Lélekkövét és Tal Rasha
mellkasába szúrta, akit addigra már a mágikus börtön láncai tartottak fogva. Tal
Rasha nagy áldozatott hozott: leláncolva arra ítéltetett, hogy Baal
gonoszságával viaskodjon az idők végezetéig. Nemes dolog, igaz? Nos inkább
ostoba és büszke… Képes lehet egy halandó, még ha történetesen Tal Rasha is az
illető féken tartani egy halhatatlan démont, Baalt a Pusztítás Urát? Nos, mint
azóta kiderült, nem! Az egész csak arra volt jó, hogy Baal megszerezhesse a
Horadrim legféltettebb titkait és Tal Rasha hatalmát, méghozzá úgy, hogy az
áldozat önként futott a karjaiba. <br>
<br>
Diablot a Rettegés Urát börtönözték be utolsónak, egy hatalmas, sok áldozatot
követelő csata után. Ezt a Horadrim csapatot a Beavatott Jered Cain vezette. Az
elátkozott követ egy a Vesztegföldeken található elhagyatott barlangba vitték a
Talsande folyó közelében. A barlang fölé a Horadrim hatalmas kolostort épített,
ahonnan folyamatosan szemmel tarthatták az elrejtett Lélekkövet. <br>
</p>
<p>Bevégeztetett, a Hármakat bebörtönözték és béke köszöntött Menedékföldére. Ez
azonban csak látszat volt, mélyen a föld alatt három iszonyatos erő kezdte meg
sötét munkáját, hogy a Lélekköveket megronthassák és saját céljaikra
használhassák őket. Elsőként valószínűleg Baal járt sikerrel, hiszen neki csak a
Lélekkő egy szilánkjával kellett megküzdenie, azonban a Horadrim készítette
mágikus börtönből nem szökhetett meg segítség nélkül, így hát várt, és közben
kikutatta Tal Rasha elméjének minden rejtett zugát. Megtudta tőle, hogy az
északi barbár törzsek őrzik minden jóság forrását, a szent Világkövet, az Arreat
hegy gyomrában. Kiderítette azt is, miként férkőzhet a kő közelébe, anélkül,
hogy az azt őrző Nephalem lelkek megmérettetnék. Minden a birtokában volt, hogy
elérhesse ördögi célját, a Világkő megrontását. Mindez már csak idő kérdése
volt, Tyrael mégsem tudott róla semmit. <br>
<br>
Bár Mephistot is az Aranoch sivatagban ejtették foglyul, mégsem ott őrizték a
Lélekkövét. Túl veszélyes lett volna két Legfőbb Gonoszt ilyen közel engedni
egymáshoz, ezért Mephisto Lélekkövének őrzését a Zakarum rendre bízták, a keleti
Travincal templomvárosában. Egy idő után Mephisto is legyőzte börtöne erejét és
megfertőzte őrzői, a Zakarum papok lelkét. Ám az akkori Que-Hegan, Khalim
megronthatatlannak bizonyult, ezért Mephisto rávette a Zakarum Főtanácsot, hogy
öljék meg vezetőjüket és szórják szét tetemének darabjait a birodalomban. Az új
Que-Hegan Sankekur lett, akit Mephisto már könnyűszerrel megnyerhetett magának.
Rávette a papokat egy rituáléra, mellyel Lélekkövét hét darabra törték és
kiszabadították a Gyűlölet Urát. A Lélekkő darabjait Mephisto átszúrta a Zakarum
Főtanács papjainak bal tenyerén, ezzel teljesen megrontva őket. A legnagyobb
darab Sankekur tenyerében volt, Mephisto az ő testét használta
manifesztációjához, mely Mephisto igazi démoni alakjához vált hasonlatossá.
Mephisto befolyásának számlájára írható a Zakarum rend lassú, de folyamatos
elkorcsosulása, például a Zakarum Keze nevű véres Templomos rend, mely az
inkvizíció szerepét töltötte be a gondok idején, ám valójában ártatlanok százait
mészárolta le. És Tyrael erről sem tudott semmit…</p>
<p> </p>
<p>Közben Diablo sem tétlenkedett, ő is lassan börtöne fölé kerekedett, de neki
is külső segítségre volt szüksége, hogy kiszabadulhasson. Ekkorra már
felemelkedtek a Nyugati királyságok és a Horadrim is kihalt, kivéve Deckard
Caint, a rend utolsó tagját. Cain a régi, ekkorra már elhagyatott Horadrim
kolostor melletti Tristramban élt. Ekkortájt kezdett téríteni a Zakarum nyugaton
is. Nyugatvégen örömmel fogadták az új vallást és próbálták terjeszteni is,
annak ellenére, hogy nem mindenhol fogadták szívesen. Kezdetben ez némi
feszültséget gerjesztett az addig békében élő Nyugatvég és Vesztegföldek között.
Ekkor jött egy északi úr, Leoric és a Zakarum nevében Vesztegföldek királyának
kiáltotta ki magát. Leoric mélyen vallásos ember volt, sok lovaggal és pappal
érkezett, köztük Sankekur Que-Hegan küldöttével Lazarus érsekkel. Leoric
bevonult Tristram városába és az ott lévő elaggott kolostort nevezte ki
székhelyéül, melyet felújíttatott, hogy ismét régi pompájával ragyoghasson.
Vesztegföldek szabad népe eleinte nem örült az idegen király hirtelen uralmának,
de mivel Leoric igazságos és erős királynak bizonyult, tisztelni kezdték, mert
tudták, hogy csak a Sötétségtől akarja őket védelmezni.</p>
<p>Diablonak szüksége volt egy testre, amit megszállhat, ki is választotta a
legerősebbet, Leoric királyét. A király hónapokig küzdött a démonnal titokban,
azt gondolván egyedül és képes legyőzni. Tévedett. Diablo minden erényt
kiégetett Leoric lelkéből, sőt Lazarust is teljesen megfertőzte, aki mindig
királya közelében tartózkodott. Lazarus gondosan ügyelt rá, nehogy a Rend erői
felfedezzék a növekvő Gonoszt, ám a változás szembeötlő volt. Leoric egyre
zavartabb lett, és azonnal kivégeztetett mindenkit, aki megkérdőjelezte tetteit.
Lovagjait a környező falvakba küldte, hogy uralma alá hajtsa az ott élőket.
Vesztegföldek népe ezután csak a Fekete király névvel illette az egykor nagyra
becsült Leoricot. <br>
<br>
Lachdanan, a király lovagjainak kapitánya és a Zakarum rend bajnoka próbált
rájönni mi okozhatja Leoric romlását, de minduntalan Lazarusba ütközött, aki
végül felségárulással vádolta a lovagot. Az udvar papjai és lovagjai ezt persze
képtelenségnek tartották, és egyre inkább kezdtek kételkedni királyukban. Leoric
elmeállapota napról napra nyilvánvalóbb volt, Lazarusnak lépnie kellett.
Elhitette a királlyal, hogy a szomszédos Nyugatvég ellene áskálódik és
Vesztegföldeket saját királyságához kívánja csatolni. Leoric nagy haragra
gerjedt, összehívta tanácsadóit és minden figyelmeztetésük ellenére hadat üzent
Nyugatvégnek. Lazarus Lachdanant nevezte ki a seregek élére, aki bár nem értett
vele egyet mégis fejet hajtott királya akarata előtt. Ezzel Lazarusnak sikerült
sok főpapot és hivatalnokot, a király legproblémásabb tanácsadóit, a biztos
halálba küldenie. <br>
<br>
Diablo végre kiterjeszthette hatalmát az egyedül maradt királyon, de rájött,
hogy sosem lesz képes őt teljesen uralni, ezért új test után nézett. Elhagyta
Leoricot, de a király lelke romlott, elméje pedig zavart maradt. Diablo
bátorítására Lazarus elrabolta a király egyetlen fiát Albrechtet, kinek a testét
és lelkét Diablo könnyedén elfoglalhatta. A fiú legmélyebb félelmei öltöttek
testet előtte, a katakombákban felébredtek a halottak, a falakból démonok léptek
elő, így az egykori Horadrim kolostor a nyers rettegés és rémséges szörnyetegek
otthona lett. Albrecht teste átalakult, – úgy, ahogy Sankekuré is – felvette
Diablo igazi, démoni alakját. <br>
<br>
A Nyugatvég elleni háború hatalmas vérfürdőt és gyors vereséget hozott
Vesztegföldeknek. Lachdanan összegyűjtötte a megmaradt embereket és
visszavonulást parancsolt. Mikor hazatértek Tristramot óriási zűrzavarban
találták. Leoric fia eltűnése után őrjöngeni kezdett, a városlakókat
összeesküvéssel vádolta és sokukat kivégeztette és a király utolsó tanácsadója,
Lazarus is eltűnt. Lachdanan a király elé vonult, de az őt is az összeesküvés
részesének tekintette és testőrségét ellen küldte. Lachdanan felismerte királya
beszámíthatatlanságát, megparancsolta az embereinek, hogy védekezzenek. A csata
még a kolostor csarnokaiban is zajlott, végleg megszentségtelenítve azt.
Lachdanan lovagjai végül legyőzték a király testőrségét, ám keserű győzelem volt
ez. <br>
</p>
<p> </p>
<p><br>
A Fekete király meghalt, lovagjaival együtt, Albrecht még mindig nem került meg,
Vesztegföldek büszke védői nem voltak sehol. Tristram lakói rettegtek, de
gondjaik most kezdődtek csak igazán. A kolostorban hátborzongató fények gyúltak
és rettenetes szörnyek mászkáltak a környéken éjszakánként. Sok lakó elmenekült
a borzalmak elől, máshol keresve békességet, akik mégis maradtak állandó
félelemben éltek és soha nem mertek belépni az elátkozott kolostorba. <br>
<br>
Nem sokkal később Lazarus ziláltan és kimerülten, de előkerült. Azt mondta őt is
elragadta az egyre növekvő gonosz a kolostorban. Az embereknek szükségük volt
valami kapaszkodóra, ezért Lazarus könnyedén rávette őket, hogy Albrecht herceg
keresésére induljanak, egyenesen a kolostorba. Kapákkal, lapátokkal ás
fáklyákkal indultak a fiú megmentésére, az áruló Lazarusszal az élükön. Kevesen
tértek csak vissza, azok is szörnyű testi és lelki sebekkel. Sokukat már nem
tudták megmenteni a gyógyítok. Rémisztő történetek jártak szájról szájra
démonokról és ördögökről, a rettegés már-már fullasztó volt az elátkozott
városban. Eközben a mélyben Diablo egyre növelte erejét és várt... <br>
<br>
Pár hónap múlva kalandozók, szerencsevadászok és hősjelöltek kezdtek
szállingózni Tristramba, hogy legyőzzék az ott ólálkodó gonoszt. Nem tudhatták,
hogy ez pontosan megfelelt Diablo terveinek. Nem érte be Albrecht testével, egy
erősebbre volt szüksége, úgy gondolta az aki képes lesz legyőzni őt elég erős
lehet további terveihez. El is jött a hős aki erősebbnek bizonyult nála, ám ez
csak látszólagos siker volt. A hős úgy vélte csak akkor győzheti le végleg a
Rettegés Urát, ha magába zárja. Tal Rasha után egy újabb bolond. Diablo
természetesen pár nap alatt könnyedén átvette az uralmat a hős lelke felett és
elindult, egyelőre még nem fedve fel kilétét, hogy kiszabadítsa börtönéből
idősebb testvérét Baalt. Tristramban pedig ismét a démonok és a rettegés lett az
úr.</p>
<p> </p>
<p><br>
Diablo sötét vándorként haladt kelet felé, miden felé rémséges démonokat hagyva
hátra, hogy senki se követhesse. Persze ez csak a halandókra vonatkozott, Tyrael
elől nem tűnhetett el, de neki megint előbb járt a keze, mint az agya, így
Diablo Marius segítségével könnyedén kicselezte az arkangyalt és kiszabadította
Baalt. Tyraelt pedig Duriel gondjaira bízták, hogy őrizze Baal börtönében.
Tyrael mindösszesen Baal Lélekkövét tudta kimenekíteni, jobb nem lévén Mariusra
bízta, egy halandóra akit már előtte is Diablo irányított, újabb okos húzás...
<br>
<br>
Itt találkoztam vele először, én szabadítottam ki a nagy Arkangyalt, én, egy
halandó! Igaz, akkor még én sem tudtam mindezeket, csak rohantam Diablo és Baal
után, hogy rendbe hozzam, amit a Horadrim és Tyrael elrontott. Nos, most már
leírhatom, nem sikerült. Ugyan később legyőztem Mephistot és Diablot is, de Baal
közben elérte célját. Először Mariustól visszaszerezte a Lélekkövét, majd
északra ment az Arreat hegyhez, hogy Nihlathak felhasználásával megrontsa a
Világkövet. Későn értem utol, hiába győztem le, a Világkő nem bírta ki Baal
pusztító érintését. Kételkedem ugyan Tyraelben, sőt lenézem hibái és
részrehajlása miatt, jómagam ugyanis inkább az Egyensúly híve vagyok, de azt
hiszem nem volt más választása, mint megsemmisíteni a Világkövet. Még ma sem
tudjuk pontosan, milyen következményei lesznek ennek, de egyre jobban rettegek,
hogy a Hármak végső célja nem a kő megrontása volt… Hanem az elpusztítása… És ha
így van, akkor sikerrel jártak…</p>
<p> </p>
<p><br>
</p>
</body>
<br>Partneroldalak: <br>
<a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br>
<a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br>
<a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br>
<a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br>
<a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br>
<a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br>
<a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br>
<a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br>
<a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br>
<a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br>
<a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br>
<a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>